Szidtam az anyját a gyerek előtt

Előzetes beleegyezéssel osztom meg veletek egy olvasóm levelét.

Sőt, kifejezett kérése volt, hogy ha lehetséges, akkor több nézőpontból is örülne a véleményeknek.

Íme:

„Kedves Csilla,

Nagyon sokat jelent nekem, hogy egy olyan ember „szájából”, „tollából” olvashatok, nézhetek, hallhatok történeteket és eszmefuttatásokat, aki hasonló helyzetben él, mint én. Úgyhogy, nagyon hálás vagyok, amiért felvállaltan kiállsz a mostohaszülők érdekeiért, gondolataiért, érzelmeiért is.

A tegnapi élő videóban a szenvedélybetegségekről beszélgettetek és ott megütötte a fülem, amikor a negatív érzésekről és a miattuk kialakult lelkiismeret furdalásról beszéltetek, ez késztetett arra, hogy levelet írjak neked.

A páromnak két különböző házasságból 3 fia van, az első exe egyáltalán nincs jelen az életünkben, a kisfiát mi neveljük, a második exével viszont váltott nevelés van. Összességében a hölggyel nincs nagy gondom, tudom kezelni (azt hiszem), de néha azért mégis kiugrasztja az agyamat a helyéről.

Amióta elkezdődött ez a járvány dolog, azóta folyamatosan küldi a páromnak a különböző cikkeket a mindenféle korlátozásokról, kapjuk a fenyegetőzéseket, hogy nehogy a gyerekeket bárhova is elvigyünk, és mi se járjunk sehova stb.

Oké, amúgy se nagyon akartunk, a gyerekeknek is kommunikáltuk, hogy azért nem megyünk most sehová, mert most senki se megy.

Mi ezt úgy kezeljük (a te javaslatodat szabadon értelmezve), hogy Hagyjuk, hadd mondja! Mi úgyis úgy fogjuk csinálni, ahogy mi gondoljuk, akarjuk.
Ezzel nincs is semmi gond. Bevált módszer.

DE! Vasárnap jöttek megint a fiúk haza és nagy hévvel mesélik, hogy szombaton egész nap a Tiszta-tónál voltak.

Na, itt szállt el az agyam. Igyekeztem magam visszafogni, de csak kibuggyant belőlem, hogy: „Hát ezt meg, hogy gondolja mégis? Mi nem mehetünk sehova, mert Budapest, ők meg halál nyugodtan mennek kirándulni? Lehet, hogy ők másik Budapesten élnek, mint mi? Ott nincs vidékre utazási korlátozás?

Teljesen kiakadtam a fiúk előtt, hogy erre tanítja a gyerekeket, álszenteskedésre, miközben nekünk meg írogatja a fenyegető üzeneteit.
Erre az idősebb fiú (13éves) mondta a kisebbnek, hogy: Mondtam, hogy ne mondjuk el nekik!
Vagyis szegények, már tudják, hogy mitől robban fel a fejem. Az igazságtalanságtól és tudják, hogy nekik sem lett volna szabad elhagyni a várost.

Mondtuk nekik, hogy nem az a baj, hogy elmondták, annak örülünk, hanem azzal van bajunk, hogy az anyjuk, mindig a szeretetről, a tiszteletről, az elfogadásról, a törtvény tiszteletéről pampog nekünk, közben a gyerekeit meg másra tanítja.

Erre a kicsi: De nem állított meg bennünket senki, úgyhogy nem lett baj!

Értem. Akkor, ha meggyilkolok egy embert, de azt nem látja senki, akkor az már nem is baj?

Hozzáteszem, ennél sokkal nagyobb volumenű dolgai is voltak az exnek, de most ez az aktuális, ezen húztam fel magam.

Viszont, most nekem ettől lelkiismeret furdalásom van, hogy több eszemnek kellett volna legyen, hogy ne a gyerekek előtt szidjam az anyjukat.
Közben pedig fel is hatalmazom magam rá azzal, hogy a fiúk is nagyok már, jobb, ha tudják, hogy mi ezzel a kettős viselkedéssel nem értünk egyet.

Szóval a kérdésem, amire örülnék, ha több oldalról is kapnék választ, nem csak a mi, mostohaszülői oldalunkról az az, hogy:

Jogos-e a felháborodásom?
illetve, hogy mit tehetnék, hogy a gyerekek ne hallgassanak el a jövőben előttünk semmi ilyesmit? mert azt gondolom, hogy jobb, ha tudunk róla.
Olyan viszonyt szeretnék kialakítani a két fiúval is, mint a legnagyobbal, aki 0-24-ben velünk él.

Előre is köszönöm a válaszod
Üdvözlettel”

Te mit mondanál neki? Neked mi a tapasztalatod?

Címkék:

Minden kezdet nehéz,

avagy kezdő mozaikcsaládok haladó problémái

Ingyenesen letölthető segédanyag

A családom és én is keresztül mentünk a kezdő mozaikcsaládok megpróbáltatásain. Bennünket is mindennap próbára tesznek a feladatok, amiket úgy kell megoldanunk, hogy egységben maradjunk és mindenki a lehető legkevesebb sérülést raktározza el magában.

Azt gondolom, a kisgyermekes mozaikcsaládok első 3-5 éve, a kezdők éve. Ha ezekben az években megtanuljuk a nehézségeket kezelni, akkor már csak arra kell figyelni, hogy meg is tudjuk tartani az egyensúlyt, annak ellenére, hogy rendszerint megpróbálnak minket abból kibillenteni.

Töltsd le az anyagot és oldd meg úgy a problémákat, hogy közben a családtagjaiddal egyre közelebb kerüljetek egymáshoz!

Hová küldhetem?

Kérdésed van?

Várom megkeresésedet!

 

Ha bármilyen kérdésed adódik vagy elbizonytalanodtál, vagy már átböngészted az egész internetet, de nem találtál számodra megfelelő megoldást, akkor ne fecséreld tovább az idődet, mert gyorsan telnek a napok, a hetek, a hónapok, és félő, hogy egy helyben fogtok még akkor is topogni.

Inkább írj nekem egy üzenetet, hogy elinduljatok a célotok felé!

+36 70 530 6693

info@kapcsolatkirako.hu