„Ő nem is az apánk!”

  • Hogyan alakult a Te mozaikcsaládod?

Én nevelőapával nőttem fel. 1,5 éves voltam, mikor édesapám disszidált ’85-ben, azt hiszem.

Anya nem sokára újra férjhez ment és ebből a házasságból született a húgom. Édesapám is hamar újranősült Németországban, onnan van egy öcsém.

Nővérem ugyanabból a házasságból született, mint én, édestestvérek vagyunk, ő 16 hónappal idősebb nálam.

Húgom és öcsém egyidősek, egy hónap van köztük. Mindketten 5 évvel fiatalabbak nálam. Köztük nincs semmilyen vérrokonság.

 

  • Milyen volt annakidején a viszony édesapád és édesanyád között? Mire emlékszel?

Eleinte nem létezett semmilyen kapcsolat, apa nem írhatott, telefonálhatott haza. Évekig semmit sem hallottunk róla. Anya nem is tudta, hol van. Akkor még állt a vasfüggöny. 

Miután kinyitottak a határok, akkor kezdett apa is minket keresni, de anya hallani sem akart róla.

Én nem tudtam az egészből semmit. Nekem a gyerek értelmem nem fogta fel, hogy anya férje nem az apám.

Mi a nevelőapánkat apának hívtuk, és nem javított ki senki.

 

Emlékszem egyszer, még nagyon kicsi lehettem, talán 3 éves. Strandon voltunk, és a nővérem meg én előre szaladtunk, be a medencébe. Nem féltettek, jó úszók voltunk…

Anya és „apa” kicsit várattak magukra, én odafordultam nővéremhez: „Jól lemaradt apa meg anya!” Mire ő azt válaszolta: „Ő nem is az apánk!”

Én, mint, akit álmából ráznak, nem értettem. kicsit meg is ijedtem. Szerintem azért emlékszem erre, mert sokkolt kicsit. Nővérem emlékezett arra, hogy volt valamikor más apánk is.

 

Egy nap eljött az édesapánk. Kb 5-6 éves lehettem. Nagybátyánkkal jött. Nekünk azt mondták, hogy anya meg „apa” barátai.

Nem is gondoltam többet a dologról, de feltűnt, hogy „apával” és anyával keveset beszéltek. Nem úgy, mint a többi barátok. Végig velünk játszottak mind a ketten.

Aztán elkezdett többet járni hozzánk, ami azt jelenti, hogy évente kb 2-szer.

 

  • Milyen viszont alakult ki közöttetek? Édesapád, mostohaanyád és a féltesód között?

Mostohaanyám mindig nagyon kedves volt. Sok időt nem töltöttünk együtt. Szünidőben jöttek inkább haza.

Nővérem és én éreztük, hogy mind öcsénk, mind húgunk kiváltságosabb. Ez gyerekként kicsit rosszul érintett.

Mármint főleg a húgom és a nevelőapámmal való kapcsolat érintett mélyen. Öcsém anyján nem sokat láttam. Főleg a kezdetekben. Még öcsémet sem nagyon ismertem az elején.

 

  • Az édestestvéreddel milyen volt a viszonyotok és milyen most?

Nővérem mindig nagyon közel állt hozzám. Úgy éreztem, és érzem ma is, ő az, aki tudja, milyen érzés a bőrömben lenni, a lelki társam.

Keveset veszekedtünk. Neki nagyon jó természetes van. sokszor felvállalta az és saramat is. Nagyon óvott mindig.

Mi egymásnak mindig támaszai voltunk. Mindent együtt éltünk át. Senki nem tudta milyen mindkét családba beletartozni. Csak mi, ketten.

 

  • Milyen ma a viszony az édesanyádék és az édesapádék között?

Huh. Mindkét házasság felbomlott azóta.

Eleinte nehéz volt, mert nevelő apánk nem beszélt anyuval, mi gyerekek voltunk a közvetítők. Húgom apjánál maradt a válás után (ami nagyon csúnya válás volt), húgom akkor 14 éves volt, szegényke.

Mi már 19-20 évesek voltunk.

Édesapám és a felesége is elvált pár évvel anyám második válása után. Ez a válás emberibb volt, bár mi kevésbé voltunk érintve. Öcsémet nagyon megviselte, bár már ő is nagyobb volt. Öcsém anyja sokáig naponta beszélt velünk, sok lelki támaszra volt szüksége. Én akkor már fősulira jártam.

Anya rendesen beszél ma már édesapánkkal, sőt még öcsém anyjával is jóban vannak.

Bár öcsém anyját mindig mindenki szerette.

 

  • Hogy érzed, milyen hatással van a mozaikcsaládos gyerekkorod a mai énedre?

Szerintem sikerült a legpozitívabban elrendezni magamban a dolgokat. Bár a családom, a gyerekkorom az énemtől elválaszthatatlan, hisz teljesen ez formált engem. Az én életemre kevesebb hatással volt minden más. A családi szerveződés és kapcsolatok voltak a legmeghatározóbbak a szellemi fejlődésemre és ma is azok. Nekem ma is a család a legfontosabb. Talán túlságosan is fontos. Úgy érzem, hogy e közeg kiegyensúlyozottsága a legfontosabb, és ma is sokat „dolgozom” rajta, hogy az egyes családtagok között, úgy ahogy béke legyen.

Ahogy gyerekkoromban is fájt, ha anyám elhordta édesapámat mindennek, holott ő nem ismerte az ottani szituációt, csak véleményezte.

 

  • Mit gondolsz, van összefüggés a külföldre költözésed és a családi múltad között?

Abban, hogy elindultam, szerintem van. Lehet, hogy kicsit menekülni akartam. Kicsit kivonni magam.

 

  • Az esküvődön mely családtagjaid voltak jelen?

Huh, hát nagyon kevesen, éppen ezért.

Édesanyám, édesapám és a testvérek. Bár a húgom volt olyan hülye, hogy lekéste a gépet.

Húgom nagyon zavart. Nem kiegyensúlyozott a lelkiállapota. Sokat aggódom érte. Még a sógoromat és az unokahúgomat sem hívtam. Nem akartam kivételezni.

 

  • Összességében a mai napon kit tekintesz a családodnak?

 A nagyobb családomat, amibe az unokatestvérek is beletartoznak.

 

  • Ha lehetne utazni az időben, az életed melyik szakaszára mennél vissza és mit mondanál az akkori énednek?

A második váláshoz mennék vissza és bátorítanám magam, hogy nem hagyjam elfajulni a válást, és ne hagyjam a húgomat elválasztani.

 

  • Azt gondolod többet tehettél volna az érdekében?

Mindenképp. Nem voltam már gyerek. Sajnos túl önző voltam. Én is válni akartam mindenáron és nem érdekelt, ha a húgom nem jön velünk…

 

  • A párod hagyományos családban nőtt fel vagy neki is elváltak a szülei?

Huh, ő is komplikált. Ő házasságon kívül született, 26 éves volt mikor először találkozott az apjával.

Ő is nevelőapával nőtt fel, de neki rosszabb kapcsolata van a nevelőapjával. Neki nincs olyan lelki társa a családban, mint nekem a nővérem, neki nagyobb teher volt.

 

  • Szerinted ezek a hasonlóan „komplikált” családi hátterek közelebb hoznak benneteket egymáshoz vagy éppen nehezebb volt megnyílni egymás felé? 

Igen, közelebb hoz mindenképp. És mindketten tudjuk mit nem akarunk a gyerekünknek.

 

  • Ki az, akivel a mai napig rendszeresen tartod a kapcsolatot a családodból?

 Nővéremmel leginkább.

 

  • Éppen gyermeket vártok… Van már arra tervetek, hogy mikor, hogyan és milyen keretek között meséltek neki a családjaitokról?

Hmmm… Ebben fog felnőni, szépen lassan belenő.

Nővérem lánya most 7 éves, ő is ismeri a családot. Belenőtt.

 

  • Mi az, amire most leginkább vágysz? Mit kívánhatok neked/nektek?

 Hogy minden rendben menjen a terhesség és a szülés alatt, egészséges babának adjak életet.

Minden terhes nő legfőbb álma.

 

  • Ha 3 szóban kellene jellemezned az életed első 20 évét, mi lenne az?

Hát, ha most a családra gondolok, akkor: tolerancia, összetartozás, különbségek.

 

  • Köszönöm a beszélgetést és kívánom nektek, hogy minden rendben menjen a terhesség és a szülés alatt és egészséges babának adj életet.

Drága vagy, köszönöm.

Címkék:

Minden kezdet nehéz,

avagy kezdő mozaikcsaládok haladó problémái

Ingyenesen letölthető segédanyag

A családom és én is keresztül mentünk a kezdő mozaikcsaládok megpróbáltatásain. Bennünket is mindennap próbára tesznek a feladatok, amiket úgy kell megoldanunk, hogy egységben maradjunk és mindenki a lehető legkevesebb sérülést raktározza el magában.

Azt gondolom, a kisgyermekes mozaikcsaládok első 3-5 éve, a kezdők éve. Ha ezekben az években megtanuljuk a nehézségeket kezelni, akkor már csak arra kell figyelni, hogy meg is tudjuk tartani az egyensúlyt, annak ellenére, hogy rendszerint megpróbálnak minket abból kibillenteni.

Töltsd le az anyagot és oldd meg úgy a problémákat, hogy közben a családtagjaiddal egyre közelebb kerüljetek egymáshoz!

Hová küldhetem?

Kérdésed van?

Várom megkeresésedet!

 

Ha bármilyen kérdésed adódik vagy elbizonytalanodtál, vagy már átböngészted az egész internetet, de nem találtál számodra megfelelő megoldást, akkor ne fecséreld tovább az idődet, mert gyorsan telnek a napok, a hetek, a hónapok, és félő, hogy egy helyben fogtok még akkor is topogni.

Inkább írj nekem egy üzenetet, hogy elinduljatok a célotok felé!

+36 70 530 6693

info@kapcsolatkirako.hu