Mozaikcsalád és a hit

Vallás, babona, spiritualitás, asztrológia, természetgyógyászat, célkitűzések stb…

Mindenki hisz valamiben. Biztosan te is!

Manapság nagyon óvatosan kell bánni a vallás, mint szó használatával, mert sokakban ellenérzést szül.

Hiszen mára már annyi elfajzott, elkorcsosult ágazata van a hagyományos, évezredek óta létező vallásoknak, hogy ember legyen a talpán, aki első ránézésre különbséget tud tenni közöttük. Így sokkal egyszerűbb teljes mértékben elzárkózni mindtől, nehogy beszippantson bárkit is egy-egy agymosott, szektaszerű intézmény.

Teljesen megértem, ha neked is fenntartásaid vannak, hiszen rengeteg negatív és brutálisan félelmetes történetet lehet hallani. De most arra kérlek, hogy mindezt az előítéletedet picit tedd félre és próbálj meg azokra az ismeretekre támaszkodni, melyeket annakidején az iskolában vagy a nagyszüleidtől hallottál.

Egy picit rólam

Én római katolikus családban nőttem fel, oviban, alsóban hittanórákra, majd felsőben katolikus leánygimnáziumba jártam és bizony ezek után volt jó pár év, amikor egyáltalán, a hátam közepére sem kívántam, se a templombajárást, se a vallásnak bármilyen gyakorlását.

Mondhatjuk úgy is, hogy úgy éreztem, megtelítődtem. (még, ha kis gyerekként a misék felét végig is aludtam)

Majd eltelt jó pár év, a felnőtté válás kezdete, a munka világába csöppenés, bulik stb. és minden fontosabb volt, mint az, hogy a családunk hagyományai közé tartozó katolikus vallást gyakoroljam, ami nem azt jelenti, hogy el volt felejtve, csak megvoltak a saját elképzeléseim a világról. Nyilvánvalóan azt gondoltam, hogy – egy kis túlzással – mindenki más „bolond” csak én vagyok normális, mondtam is sokszor: Katolikus vagyok a magam módján!

Ma már tudom, hogy nincs olyan, hogy “magam módján”!

Tehát vagy római katolikus vagyok és annak a hagyományait és szabályait követem, vagy nem az vagyok!

Egy kis kitekintés

Kb 7 éves lehettem, amikor bemutatták a Madách színházban a Mária evangéliuma című rock operát, amire anyukámék elvittek bennünket.

Mai szemmel, mai nevelési elveket nézve, egyáltalán nem gyereknek való előadás… keresztre feszítés, fájdalom, sok sírás, üldöztetés stb… de, aki hozzánk hasonló családban nevelkedett, annak ez egyáltalán nem rémisztő, mint ahogy, a megmérgezett Hófehérke, vagy a farkas, aki megeszi a nagymamát és az unokát. Ezek a sztorik a mindennapjainkhoz tartoztak.

Nem lehetek elég hálás, amiért ezt az előadást annak idején láthattam.

1992 óta az életem részévé váltak Müller Péter Máriáról írt szövegei és Tolcsvay László zenéi.

De az az igazság, hogy sosem értettem igazán, miről is szólnak a dalszövegek. Fülbemászó dallamok és gyönyörű szavak, gyerekként nekem ennyi bőven elég volt.

Főiskolán amikor oda-vissza buszoztam, akkor is sokat hallgattam, talán gyerekkori menedéket látva, érezve az ismert hangokban.

Mára pedig értelmet nyert minden, amit az imákból, a mamáméktól, a suliban, a Mária evangéliumából tanultam.

Mióta mozaikcsaládban élek a legfőbb parancs számomra:

Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!

Ha valamiért haragszom valakire, vagy bosszankodom, rossz kedvem van stb. ez mindig segít. Nem kell hozzá semmiféle különös pszichológiai tudás, ha bajod van másokkal, akkor magaddal van bajod. Ezt sokan hangoztatják, de mégsem használják!

A régi idők vallásai nem csak a szokásokról, nem csak az imákról vagy a jelképekről szólnak, hanem azokról az emberi érzések feldolgozásáról, kezeléséről is, amikhez segítséget nyújtanak a több ezer éves történetek.

Konzultáció

Rendkívül érdekes, amikor édesanyákkal, édesapákkal történő beszélgetések alkalmával előjön a vallás, mint téma.

Van néhány gondolat a tanításokban, ami bár teljesen egyértelmű mindenki számára, de mégsem használatos a vallásgyakorló emberek/mozaikosok körében.

Jézus története mindenki számára ismert, de Máriáról igencsak kevés szó esik, pedig elvileg a szülőséget tőle tanulja a kereszténység. Ki mástól tanulhatná, ha nem tőle és Józseftől?

 

Készülj a magányra, készülj szenvedésre!

Készülj a reményre, és reménytelenségre!

Készülj gyalázatra, készülj dicsőségre!

Készülj kínra, vérre és beteljesedésre!

Élted minden perce darabokra törik

Az egyik fele édes,

a másik fele méreg.

Örökös félelem és örökös béke

földönfutó leszel

és a világ áld majd érte!

(Angyali üdvözlet – Mária evangéliuma)

Hát nem erről szól az anyaság, az apaság?

Micsoda szenvedésen mentek ők keresztül életük során? Mária vágyott egy gyermekre, megkapta, de tudta, hogy nem lesz igazán soha az övé. Üldözték, meg akarták ölni újszülött gyermekét, menekülnie kellett, viselni a gyalázatot, a reménytelenséget, a szenvedést, de ő mégis mindig nyitott szívvel volt mindenki irányába.

A gyermekünk sosem lesz a mi tulajdonunk

A körülötte felmerülő változást pedig mindig nyitottsággal kell kezelni, hiszen a félelem, a rettegés ebben az esetben rendkívül rossz tanácsadó.

Amikor erről beszélek és ezt fejtegetem szűkebben, bővebben, akkor mindig ilyesmi válaszokat kapok:

„Erre eddig így nem is gondoltam!”

„Senkitől nem hallottam még, hogy vegyek példát Máriáról!”

„Ha így gondolok a körülöttünk zajló dolgokra, akkor tényleg könnyebb a lelkemnek ez a teher.”

Elég közel áll hozzám ez a téma és hosszasan tudok erről beszélgetni és ezekben a párbeszédekben azt szeretem a legjobban, hogy amikor az első „AHA”-élményen túl van a beszélgető partnerem, azután mindig sokkal gördülékenyebben megy számára a változás elfogadása és a „háború”mentes életkép megalkotása.

Hiszen minden szülőt alapvetően a jó szándék vezérel, de hajlamos az ember hagyni, hogy az érzelmek eltereljék a figyelmét és eluralkodjon rajta a félelem.

És bizony a félelemnél nincs nagyobb veszélyforrása a mozaikcsaládoknak.

Félni attól, hogy

  • mit szól a gyerek,
  • hogyan reagál az ex,
  • hogyan fogadják az újszülöttet,
  • nehogy sérüljön a gyerek,
  • nehogy kevesebb figyelmet kapjon bárki is,
  • majd valaki elfordul a családunk miatt tőlünk,
  • elveszítjük a gyermekünk szeretetét,
  • stb.

Amikor dühösen, esetleg az exre vagy annak új párjára mindenfélét „rádobálva” indul a beszélgetés, mindig ez jut eszembe:

„És mert tudta pontosan, hogy a hatalma végére ér, Heródes, a róka úgy tett, mint bárki más, aki fél…” (János a történelemről – Mária evangéliuma)

Alapvetően a konzultációimnak egyáltalán nem része a vallás. De, ha a kliensek úgy nyilatkoznak, hogy eszerint élnek és eszerint igyekszenek cselekedni, akkor rendkívül erős fogódzkodót tudunk összerakni a régi idők történeteiből, hagyományaiból, tanult és tapasztalt módszereiből.

Aminek eredményeképpen sokkal gyorsabb fejlődést tudunk elérni, mint nélküle.

Éppen ezért, ha emlékeid között szerepelnek történetek, nagymamádtól fel tudsz idézni 1-1 Istenem, segíts! mondatot, akkor van még ott több ilyen is, ami a mozaikcsaládos életed során segítségedre lehet.

Zárásként álljon itt egy utolsó idézet:

„Te nem gyűlölhetsz senkit, János,
akkor sem, ha a gyilkosod, te áldd meg őt!
Hisz a végítélet eljő,
s csupa bűnös vall majd színt az Úrnak trónja előtt

Ne ítélj, csak megbocsáss,
hogy üdvösséggel teljen a földi lét.
Hisz a végítélet eljő,
s ők úgyis megbűnhődnek bűneikért.”

 (Ima a gyilkosokért – Mária Evangéliuma)

 

Nem vagyok egy rajongó típus, de amikor 2010-ben készült egy templomi, kórusos változat az előadásból, akkor elmentünk rá és a duplakazettás borítóra mindenkitől (Müller Péter, Tolcsvay László, Sáfár Mónika, Sasvári Sándor) kértem egy aláírást, mert ez sokat jelent nekem.

 

Címkék:

Minden kezdet nehéz,

avagy kezdő mozaikcsaládok haladó problémái

Ingyenesen letölthető segédanyag

A családom és én is keresztül mentünk a kezdő mozaikcsaládok megpróbáltatásain. Bennünket is mindennap próbára tesznek a feladatok, amiket úgy kell megoldanunk, hogy egységben maradjunk és mindenki a lehető legkevesebb sérülést raktározza el magában.

Azt gondolom, a kisgyermekes mozaikcsaládok első 3-5 éve, a kezdők éve. Ha ezekben az években megtanuljuk a nehézségeket kezelni, akkor már csak arra kell figyelni, hogy meg is tudjuk tartani az egyensúlyt, annak ellenére, hogy rendszerint megpróbálnak minket abból kibillenteni.

Töltsd le az anyagot és oldd meg úgy a problémákat, hogy közben a családtagjaiddal egyre közelebb kerüljetek egymáshoz!

Hová küldhetem?

Kérdésed van?

Várom megkeresésedet!

 

Ha bármilyen kérdésed adódik vagy elbizonytalanodtál, vagy már átböngészted az egész internetet, de nem találtál számodra megfelelő megoldást, akkor ne fecséreld tovább az idődet, mert gyorsan telnek a napok, a hetek, a hónapok, és félő, hogy egy helyben fogtok még akkor is topogni.

Inkább írj nekem egy üzenetet, hogy elinduljatok a célotok felé!

+36 70 530 6693

info@kapcsolatkirako.hu