Mit csináljak az anyósommal?

Számtalanszor halljuk ezt a kérdést. Mindenkinek van olyan ismerőse, akinek gondja van az anyósával.

Ha általánosságban nézzük, akkor egy házasságban legtöbb esetben a feleség nem jön ki a férj anyukájával.

De mi is a probléma az anyósokkal?

  • A férjet a feleség ellen próbálja hangolni, rendszeresen közli negatív véleményét
  • Lelkileg terheli és befolyásolja a férjet
  • A férjben megfelelni vágyás van az anyukája felé
  • Mindenbe beleszól

Mi tévők legyünk azzal a (nem közvetlen) családtaggal, aki megkeseríti az életünket?

A legfontosabb, hogy a házaspár egyetértsen abban, hogy az adott személy milyen hatással van az életükre.

Ha van gyermek a családban, akkor a két felnőtt ember (a pár) a gyerek számára az érzelmileg és fizikailag stabil háttér. Nekik, kettejüknek kell jól lenniük magukkal és egymással és akkor a gyerek is jól lesz.

A felmenőink tisztelete és a nehezebb időkben való segítségnyújtás is fontos része az életünknek, de, ha a családi életre rossz hatással van (nem számít, hogy mások mit gondolnak, mennyire normális, vagy nem, vagy túlreagált stb) vagyis a házaspár úgy ítéli meg, akkor nem kérdés, hogy tenni kell valamit, hogy ez ne folytatódhasson tovább.

De mégis mi a megoldás?

1. Fel kell ismerni a problémát

Milyen indíttatásból nem tud a férj véleményt nyilvánítani az anyjának?

Miket hall a feleségéről a férj az anyukájától?

Mennyi időt tölt a családdal az anyós és milyen indokkal?

2. Meg kell fogalmazni, hogy mi zavarja a család nyugalmát!

Itt nem arra gondolok, hogy az zavaró, hogy állandóan ott van az anyós!

Hanem, hogy – a példánál maradva – nem tud a feleség gyakorló anya lenni, mert az anyós mindig kiveszi a kezéből a gyereket, mondván: “Ő már felnevelt 3-at, ő ezt jobban tudja!”.

Vagy a férj folyton kételkedik a feleség képességeiben (mert az anyós folyamatosan felülbírálja a feleség minden mozzanatát), emiatt sokat vitatkozik a házaspár.

Tehát, azt kell tudni megfogalmazni, hogy mi az ami belülről rombolja a párkapcsolatot és ezáltal a családi egységet.

3. Meg kell szabni a család határait érzelmileg és fizikailag is

Érzelmi határszabás

  • Beszélni kell az anyóssal! Ezt semmiféleképpen ne a feleség tegye egyedül, inkább a pár, közösen vagy csak a férj, egyedül beszéljen az anyóssal. Meg kell tudni tőle, mi az ami kielégítené az ő tenni akarását a családon belül!
  • Ha az anyós előszeretettel “tömi a fejét” a férjnek, akkor meg kell tanulnia azt mondani az anyjának, hogy “ÁLLJ! KÉRLEK, HA CSAK ROSSZAT TUDSZ MONDANI RÓLA, AKKOR INKÁBB NE MONDJ SEMMIT!”
  • A férjnek tisztáznia kell magában, hogy miért nem tud ellent mondani a szülőjének! Fontos tudatosítani, hogy a férfi életében ezentúl a NŐ csakis a felesége lehet.
  • A már felnőtt gyermek – ez esetben a férfi – fő feladata az élet továbbadása, nem pedig az, hogy kompenzálja mindazt, amit életében a szüleitől kapott.

Fizikai határszabás

  • Ha gondot okoz az állandó jelenléte, akkor ne legyen kulcsa az anyósnak a házaspár otthonához!
  • Mielőtt elindul otthonról, telefonon kérdezze meg, hogy meglátogathatja-e a családot!
  • El kell költözni az anyós közeléből.

FONTOS!

A házaspárnak, kettesben meg kell beszélnie mi az, amit nyújtani tud az anyós irányába!

pl.: Mindennap felhívják telefonon. Küldenek képet/videót a gyerekről. Visznek neki minden másnap ebédet… stb.

Ki kell találnia a párnak, hogy az ő lelkiismeretük hogyan lenne tiszta, annak figyelembevételével, ami a szűk családnak a legjobb, természetesen tiszteletben tartva a családtagi mivoltját, a korát és életének eddigi munkáját.

Miért fontos, hogy tisztelettel beszéljünk egymással?

Egyrészt, mert általános szabály, hogy “Én úgy beszélek az én családomról, ahogy akarok! De más nem veheti szájára őket!”

Másrészt pedig, nem az a cél, hogy megbántsuk egymást, hanem az, hogy megoldást találjunk a problémára.

DE!

Ha az anyós mégis megsértődik – bármilyen rosszul is hangzik -, az már nem a házaspár dolga. Nem lehet úgy élni, hogy félünk mások ránk adott reakciójától. Ezzel – mindegy, hogy mennyi idős – neki kell megküzdenie.

Mindig gondolkodjunk olyan megoldáson, ami bennünket megnyugtatna és példa lehet a gyerekeink számára is! Nem a kitagadás, nem a harag, a veszekedés a megoldás, hanem, hogy a házaspár a családi békéért mit tesz meg, azzal együtt, hogy tiszteljük a felmenőinket, hiszen a gyereknek is jogukban áll ismerni a nagyszüleit.

Illetve a nagyszülőnek is jogában áll részt venni a gyermekei, unokái életében.

 

Címkék: