Pénzügyek a mozaikban

Igyekszem rövid lenni és lényegre törő.

A párom 2015-ben költözött el a feleségétől és gyerekektől.

Azóta minden hónapban annyit adott, amennyit tudott. Ez az összeg mindig 150-200 ezer felett volt.

Vett egy használt, de jó kis Citroënt – az akkor még – feleségének, 800 ezerért.

Utána békés válóper, mert mindenben megegyeztek. Mivel a hivatalos ügyek intézésében és a családi kedvezmények miatt egyszerűbb, ha egy gyámja van a gyerekeknek, ezért belement, hogy csak az anyukájuk legyen az egyedüli a gyám.

A gyerektartásdíj hivatalosan (a két gyerekre) 200 ezer feletti összeg lett, ebben állapodtak meg.

Mi fizettük még ezen felül a suliban a kaját, a különórákat, a táncot, a lovaglást. Ha kellett venni, akkor a gyógyszerek felét, cipőt, táskát, kabátot, korcsolyákat, lovas cuccokat stb. évről évre.

És eljött 2019 májusa.

Vagyis február, amikor a párom térdét műtötték. Akkor kényszerpihenőre került jó néhány hétre.

Ez idő alatt sokat agyalgattunk, hogyan tovább családilag és anyagilag.

A harmónián túl az esődleges cél, hogy építsünk fel olyan anyagi körülményeket, hogy legyen időnk egymásra, családdá válni. Akár több, mint 4 fős családdá. 😉

Februártól májusig nagyjából feléltük a tartalékainkat, ugyanis a térde miatt nem tudott annyit dolgozni, amennyit korábban, vagyis 1 hónapig semennyit, aztán utána még 1 hónapig csak úgy ha én vittem ide-oda, utána már tudott buszozni, de még vezetni nem… na szóval kicsit megrottyantunk pénzügyileg.

Az én egyedüli keresetem nem volt elég ahhoz, hogy az otthonunk bérleti díját, a háztartást, a gyerektartást is én termeljem ki.

Májusban jutottunk oda, hogy beszéltünk a gyerekek anyukájával, hogy kérünk fél évet, hogy helyreálljunk, addig csak annyit tudunk fizetni a gyerektartásba, amennyit ki tudunk gazdálkodni. Belement.

Ezek 60-200ezerig terjedő összegek voltak havonta.

Aztán jött az első komolyabb hangvételű fenyegetés júliusban.

Ami azt jelenti, hogy mindig is azzal fenyegetőzött, hogy megy a gyámügyre, ha én nem viselkedem megfelelően a lányokkal, vagy hogy eltiltja őket az apjuktól, ha ez meg az van. De ez most átgondolt, szépen megfogalmazott, pontokba szedett e-mail volt. Szóval egyértelmű, hogy nem hirtelen felindulásból írta, hanem tényleg ezt gondolta.

Fizessünk, különben megy a bíróságra.

Nem tudunk többet fizetni, de hiszen mondtuk is. Mindketten elindítottunk vállalkozásokat, de ezek – mind köztudott – mire nyereséget termelnek, időbe telik.

Majd augusztusban következett a feketeleves:

Megtiltja, hogy a gyerekeket lovagolni vigyük, mert amit arra költünk pénzt, azt adhatnánk neki is inkább, mert a gyerekeknek a lovaglás nem létkérdés. Ebben egyetértünk. Nem létkérdés. De imádják és nagyon jót tesz a fejlődésüknek, ebbe most nem is megyek bele.

Augusztus végén van egy lovasverseny, azt még lehet, utána nem járhatnak, ha nem rendezzük a tartozást és nem fizetünk rendesen.

Szeptember a határidő.

Szeptember 1-jén telefonál az apjának az egyik gyerek, hogy: – Anya mondta, hogy tőled függ mehetünk-e lovagolni szerdán. Mehetünk apa?

Oh… nem várt fordulat. Ezek szerint a gyerekek is be vannak avatva. Ezt nagyon sajnáljuk, mi úgy gondoljuk, hogy a gyerektartás körüli mizéria nem tartozik 10 éves gyerekekre. Ez anya és apa dolga.

Anya másképp gondolta.

Most (szept 3.) ott járunk, hogy kaptunk újabb e-mailt pontokba szedve, hogy minek mi lesz a következménye.

Röviden:

  • Ha nem fizetünk semmit, akkor korlátozza a láthatást kéthetente hétvégére és semmi több kommunikáció.
  • Ha fizetjük rendesen, akkor mehet minden a megszokott találkozások szerint, de nincs lovaglás, semmi együtt nyaralás, semmi kirándulás…
  • Ha többet fizetünk a vállaltnál, akkor járhatnak lovagolni is, de nincs nyaralás stb.
  • Ha kifizetjük a hátralékot, akkor minden visszaáll a megszokott kerékvágásba.

Október közepe a határidő.

Hogy mit rontottunk el az évek alatt? –

  • nincsenek az átadott összegekről bizonyítékaink
  • nincsenek meg a számlák/blokkok a gyerekeknek vásárolt cuccokról
  • nincsenek nyugták a különórákról és az edzésekről

Ha szigorúan vesszük -, mert kiszámoltuk – 1,5 év többletfizetésben vagyunk gyerektartás ügyileg.

De ez mit sem számít, mert nincs semmi nyoma. Mindig azt mondta a párom, amikor kértem, hogy dokumentáljanak mindent: Ő nem Olyan, nem tenné ezt a gyerekekkel!

Sajnos eljött az idő és kiderült, hogy bizony Olyan!

 

Címkék: